Minden ember hordozza a keresztet, van, aki önként és alázattal tekint rá, van, aki nem önként és ellenszegülve az isteni akaratnak. Az egyik ember ilyen módon a mennyország felé tart, a másik ember élete a pokol mélységei felé. Mi dönti el? Természetesen te magad. Az a kérdés, hogy másokat hibáztatsz-e az életed alakulásáért, vagy felveszed a keresztet és végigjárod a kálváriád. Ez utóbbi esetben rádöbbensz, hogy minden út benned van, de a szenvedés útját te magad választottad.

Mindig vannak hamis próféták, így volt ez a ószövetségi Bibliában is. Ezek az írástudók, akik bár földi életükben egy tapodtat sem tettek, amely nem önző érdekeiket szolgálták, de hatalmukkal befolyásuk alá gyűrték a hiszékeny embertömegeket. Hatalmuk titka éppen az a megtévesztés volt, amely ma is folyik a Földön. Félelmet kelteni az emberekben, bűnösnek kikiáltani mindenkit, aki nem az ő törvényeiket követi. A bűntudat ennek következtében úgy elszaporodott a Földön, hogyha Isten nem nyújt kegyelmet, minden emberre a pokol tüze várt volna. Elküldte hát a Megváltót, aki ismét hirdette a kegyelmet és a szabadságot, aki saját példáján megmutatta az embereknek Isten valamennyi misztériumát. Melyek voltak ezek? Ne higgyétek, hogy csak a gyógyítások és a többi csoda, bár az is igen fontos.

Jézus életének igazi értéke az a példa volt, amelyet a sötétség elleni küzdelemben végzett. Lássuk csak, mik voltak ezek. Ahhoz, hogy az ember megszabaduljon szenvedéseitől, szembe kell nézni félelmeivel, és vágyaival, amelyek a szenvedést okozzák. Jézus ebből mutatott be áldozatot. Lemondott minden vágyáról, hogy szolgálhassa az emberiség felemelkedését: nem vágyott anyagi javakra, mégis volt neki mit ennie, innia. Nem vágyott kapcsolatokra, de embersereg vette körbe minden lépését. Nem vágyott hatalomra, mégis hatalma volt az embereken, még azokon is, akik nem fogadták el őt. Nem vágyott szeretetre, mert ő szeretett mindenkit.

A valódi példamutatást a félelmek terén követte el. Nem félt az anyagi világtól, akkor sem hallgatott az ördög kísértésének, amikor megéhezett. Nem félt a szexualitástól, egyforma szemmel nézett minden nőre és férfira. Nem félt a fájdalomtól, a megsértéstől, mert tudta ki ő, honnan jött és hova tart. Nem félt az el nem fogadástól, mert tudta, hogy az emberben lévő gonosz, amely el nem fogadja, és ő pont azt jött legyőzni. Nem félt az önmaga kifejezésétől, bátran ostorozta az embereket, hogy felrázza őket tudatlanságukból, de kegyelmét is szívesen osztotta, ha valaki megalázta magát előtte. Nem félt a felelősségtől. 12 apostolát küldte a halálba, de az életükért felelősséget vállalt, s elhívta őket a felszabadulásba. Nem félt a szabadságtól, ezért a halál sem tudta fogva tartani, mert egyszerűen nem hitt a halálban.

Figyelj most a te életedre. Melyik félelmedet győzted le már? Ne áltasd magad, mert egyiket sem. Az, hogy nincs körülötted kísértés, az nem jelenti, hogy győztél, hanem azt, hogy nem ismered magad. A te életedben a kereszt nem jelent mást, minthogy a példán felbuzdulva, hogy lehetséges, szembeállsz a félelmeiddel és egyesével legyőzöd őket. A félelem legyőzése nem azt jelenti, hogy megerőszakolod magad. Ha félsz a repüléstől, és repülőre ülsz, akkor a halálfélelmed nem győzted le. Legyőzni akkor fogod, ha a halál kapuján szabadon jársz ki és be:) Ahogy az el nem fogadástól való félelmedet is akkor győzheted le, ha nem folyton a megfelelni vágyás, mások figyelmének a magadra vonása, a központban élés motivál, hanem az, hogy hogyan tudsz felemelni másokat. A fájdalomtól való félelmedet (megsértettségtől, agressziótól való félelmet) akkor tudod legyőzni, ha képes vagy a téged sértegető emberekre saját gyermekedként nézni. Sorolhatnám az összes félelmet, de inkább értsd meg a kereszt hordozójának üzenetét, amely így hangzik: „Ha valaki nem veszi fel a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14.27).

Világszerte számos helyen rendeznek keresztcipelő rendezvényeket, de az igazi keresztet, amelyet magában hordoz, igen kevés ember viszi el a golgotára, ahol megszabadulhat tőle. A keresztény ember kétféleképpen teheti meg ezt, vagy őszintén magába engedi a Megváltóját, vagy hiszi a tanításokat, és ő is végigmegy a keresztúton, a saját félelmeivel és túlzott vágyaival és leteszi azokat. Egyszer elválik majd az ocsú a búzától. Sokan lesznek, akik sötétségre kerülnek, bár azt mondják hittek Istenben, de szívükben nem találtatott igazság ebben a dologban. Parázna ember módjára jósokat, és más hamis tanítót követtek igaz ige helyett. Nem fogadták el a világosságot, mert sötétségükhöz ragaszkodtak. Aki csak gazdagságra, hatalomra és paráznaságra vágyik, és gyáva, hogy Istenről színt valljon, hogy bűnét megvallja, az a szenvedést megérdemli.  Aki viszont felveszi keresztjét, meggyűlöli magában a bűnt, vágyait Istenre irányítja, élni fog és jutalma véget nem érő boldogság lesz egyszer. Ne rémülj meg, ha nem tudod levetni minden gyengeséged, mert adatott neked, akinek van hatalma a szabadításra. Várd őt szíved teljes odaadásával, és ő letöröl minden könnyet a szemedről. Isten megváltotta azokat, akik a kezdetektől fogva be vannak írva az Élet könyvébe. Ők azok, akikben lelkük mélyén ott van a Szentlélek. Ezért vágynak vissza a fénybe és ezért okoz szenvedést nekik a bűn.