A test szépsége általában igen szubjektív dolog. Ötven éve még a teltkarcsúak voltak a női szépségideálok, azonban az ún. egészséges életmód és a hamis tudomány előretörésével az átlagos, de sportos testalkatok vonzóak az emberek számára. Tehát a szépség erősen függ a tudati információktól. Egy vonzó arc, egy vonzó testalkat igen megtévesztő lehet, főleg akkor, ha a figyelem nem elég alapos. Egy bomba alakú, szép arcú nőt, vagy egy izmos, macsó férfit megnézel alaposabban, akkor bizonyos testjegyeiből kiolvasható a lelke is. A szeme, a szemöldöke, az orra, a szája, az álla és egyéb testrészei árulkodnak a lélekről. Erről most nem szeretnék bővebben írni, de arra hívom fel a figyelmet, hogy az első ránézésre az ember tudhatná, hogy kivel áll szembe. Azonban a figyelmetlen, és főleg tudatlan szemlélő könnyen csapdába esik. Aki az első testi benyomás alapján választ társat, valójában az is lelki jegyek mellett dönt, még ha nem is tudja ezt.

Az udvarlási fázisban a párok hazudnak egymásnak. Hogy megnyerjék a mások tetszését olyannak akarnak mutatkozni, amilyennek a másik akarja látni őket látni és nem olyannak, amilyenek ők valójában. Ha az udvarlási szakaszban egy ember eltekint a testi szépségtől, mert azt gondolja, hogy a lélek a fontos, igen megtéveszti önmagát, mivel ő is egy hazugságot fogad el igaznak. Amikor a párok megkapták, amit akartak és el kezdenek visszatérni önvalójukhoz, akkor derül ki, hogy a másik nem is olyan alkalmazkodó, nem is annyira vagány, nem is annyira figyelmes, szolgálatkész… sorolhatnám. Persze nincs semmi joga egyiknek sem vádolni a másikat, mert általában mindegyik fél hazudik, sokan önmaguknak is. Aki a vágyait követi nem képes észrevenni a valóságot, csak azt, amit a vágy enged neki.

Vannak, akik erkölcsi alapon választanak párt. A törvény azt mondatja velük, hogy szükség van egy-két évre, hogy megismerhessék a másikat. Ez a felfogás helyes, azonban ez az erkölcsiség sem biztos, hogy megvéd a csalódástól. Ma a vallások tanításai olyan módon nem alkalmasak arra, hogy az embert lelkileg felkészítsék az élet dolgaira (nem juttatják el az embert a felismerésig, megértésig), hogy a pusztán erkölcsi törvény szerint élő embert képes megtéveszteni a vágya. Ezért fordul elő, hogy vallásos ember akár 1-2 éves megismerés után is képes helytelenül dönteni. Vagy, mert a lelki érettsége nem alkalmas arra, hogy az egy-két év alatt megszerzett információkból helyes következtetést vonjon le, vagy, mert nem képes valódi döntést hozni (pl.: egy lány félelme, hogy elszalad felette az idő), és inkább belevág egy reménytelen kapcsolatba. Természetesen vannak kivételek.

A fentiek mellet megkérdőjelezhető, hogy akkor létezik-e az első látásra szerelem. A válasznak nem biztos, hogy mindenki örülni fog. Természetesen létezik, azonban ilyenkor az ember a korábbi életében megszerzett vágyak és félelmeknek megfelelően választ párt. Ilyenkor fordul elő, hogy egy nő az apja vonásaiba lesz szerelmes, a férfi pedig az anyjáéba. A feloldatlan konfliktusokhoz az ember újabb lehetőséget kap kezelni, azonban ez nem minden embert tesz boldoggá.

A szerelem első látásra nem biztos, hogy szeretet! Olyan vonzódás, amely az embernek a tudatában valahol nagyon mélyen él. Amikor pedig a vonzódás beteljesülni látszik, az emberben örömérzet lesz úrrá. Pontosan ugyanúgy működik, mint amikor a gyermek megtudja, hogy várva várt kisautót, vagy babát megkapja. Azonban a nemiség miatt ebben az esetben a hormonok is segítik a kapcsolat elmélyülését. Nem baj, ha valaki első látásra lesz szerelmes, azonban az ebből fakadó érzéseit jó ha tudatosan kezeli, illetve a kapcsolat előre menetelét is a fokozatosság és megismerés elveihez köti, mert nagy csalódásokra adhat okot, ha az említett vonzás elmúlik. A szerelem alatt ott kell lennie a szeretetnek is, hogy a kapcsolat boldogságra vigye az embert.