Gondolatok a megbocsátásról |
![]() |
Írta: Administrator |
2011 május 10. (kedd) 09:16 |
Sok ezoterikus tanító ad trükköket, módszereket a megbocsátásra. A "bűnbak" elvén működő mágikus módszerek, mint a konfliktusok papírra vetése és elégetése, vagy a konfliktushelyzet számunkra kedvező kimenetellel történő vizualizálása átmeneti megkönnyebbülést hozhat ugyan, de végső megnyugvást nem. Ahhoz, hogy a megbocsátást megértsük, "induljunk el a kályhától". A megbocsátás az a folyamat, amelyben az ember visszanyeri feltétel nélküli szeretetét a megbocsátás tárgyát képező személlyel szemben. Csak ennek a feltételnek a teljesülésével beszélhetünk megbocsátásról, ellenkező esetben a megbocsátás csak illúzió marad. Nem az a megbocsátás, ha a konfliktus után is szóba állok a konfliktusban szereplő másik emberrel, sőt az sem, hogy illendően bocsánatot kérek tőle, ha a szívemben ezek után is ítélet van a másikkal szemben. Ha a megbocsátás elmarad, az ember tudatalattijára sötét foltként telepszik rá a konfliktus. Ez pontosan úgy működik, mint egy fekete lyuk. Elszívja az ember életerejét, megbetegedést, baleset, szélsőséges helyzetben halált hoz az emberre. Egy-egy keleti, vagy bibliai bölcsesség ad keveset mondó igazságot a problémára: Engedd be a fényt, az majd betölti a sötétséget. Azt már kevesen értik, hogy mit jelent a fény. A megbocsátás nem a fény, hanem az a folyamat, amely lehetővé teszi a fény befogadását. A megbocsátás akkor jön létre, ha sikerül az ember tudatából (tudatalattijából) száműzni a sötétséget. Ehhez a fizika törvényeit meghazudtoló transzformációra van szükség, a bennünk lévő sötétséget át kell alakítani fénnyé. A sötétség, akárcsak egy gödör, nem létező dolog. A gödör a föld folytonosságának hiányából, a sötétség a fény folytonosságának hiányából származik, illetve azért, mert ennek a nem létező dolognak nevet adott az ember. A sötétséget akkor tudjuk átalakítani világossággá, ha értelmet adunk neki (pl.: a gödörbe fát ültetünk, a sötétségben pihenünk: éjszakai alvás, stb.). Ennek értelmében a bennünk lévő konfliktusoknak is értelmet kell adni ahhoz, hogy átpolarizálódjanak. A megbocsátás folyamata az alábbi:
A folyamatból következik egy alapvetés: csak az az ember tud megbocsátani, aki élete legfőbb céljának a valódi szeretet, azaz Istent tűzte ki. Az ilyen ember mindig értelmet tud adni egy konfliktusnak és abban nem a sötétséget látja meg, hanem a tükröt, amelyben megmutatkozik ki is ő maga valójában. Az ilyen ember mindenből képes tanulni egészen addig, míg el nem éri a teljességet. Az ilyen ember felismeri, hogy a saját boldogságáért nem egy külső személy, vagy körülmény felelős, hanem Ő maga, és boldogságáért képes lemondani elvi és anyagi dolgokról, hogy növekedhessen a szeretetben.
|
Utolsó frissítés: 2011 május 29. (vasárnap) 10:54 |